🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szúrós csodabogyó
következő 🡲

szúrós csodabogyó, spárgatövis, torokfű (gör. akanthosz, lat. Ruscus aculeatus): a liliomfélék családjába tartozó növény. - Ez 28,24: Nem lesz többé szúró tüske és fájdalmas tövis Izrael számára (vö. 2,6). Tudományos nevének lefordítása (szúrós egértövis) mellett egyéb népi nevei is jól mutatják gyakoriságát a mediterrán tájakon. Palesztina meleg, sziklás hegyoldalain is gyakran látható ez az őshonos cserje. - A mediterrán területek meszes talajú tövises cserjéiben igen gyakori, legfeljebb 1 m magas, kétlaki, örökzöld, évelő félcserje. Tojásdad, kemény, szúrós, tűhegyes, sötétzöld levelei valójában lapos szárak, amelyek főerén ülnek apró, zöldesfehér virágai. A belőle fejlődő 1-2 magvú, csillogó piros, cseresznyemag nagyságú bogyótermések csodásan festenek a fényes, szinte feketészöld levelek közepén. Csak óvatosan szabad azonban feléje közeledni, mert a tűhegyes levélcsúcsok fájdalmas sebeket ejthetnek a kézen. Fiatal, zsenge hajtásait a spárgához hasonlóan fogyasztották. Gyökértörzse ízületi fájdalmakra hatásos. A bibliai időkben is közismert volt a növény nedvének v. főzetének erős gyulladáscsökkentő, érszűkítő tulajdonsága. Ezért sikeresen alkalmazták visszerek, fagyási sebek és aranyér gyógyítására. Palesztina É-i részének sziklás cserjéseiben gyakori. Ky.Z.

Kereszty 1998:407.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.